God Jul

Ez egy teljesen nyugis, laza hétnek ígérkezett. Itthon volt minden kocsi, hogy azzal hordjam a csajokat és még a takarítónő is be volt ígérve, úgyhogy takarítanom se kellett. Milyen jó kis pihi lesz az utsó hetemen- gondoltam én... Aztán betegek lettek...

Az elméletem az, hogy megtudták, hogy nem leszek itt két hétig és arra gondoltak, hogy együtt kéne töltenünk még egy kis időt előtte... Kicsi köhögés meg nyafogás és mindenki jól át lesz verve... Bejött. Így az elmúlt néhány napban mást se csináltam, mint őket babusgattam, úgyhogy hozom nektek haza a fincsi egzotikus svéd bacikat, ki tudja, mit tesz majd veletek!

Beteg babák

Aztán Wizzair picit feldobta a dolgot azzal, hogy másik reptérre rakta át a felszállást, szinte az utsó pillanatban, így az odajutást teljesen újra kellett tervezni... Az egyetlen szerencséjük az, hogy ez a reptér sokkal közelebb van hozzám. :)

Összefoglalva: HOLNAP JÖVÖK!! És Boldog Karácsonyt...

All I want for Christmas

Leesett az első hó! Gyönyörű, varázslatos, ünnepi hangulat volt egészen délutánig, amikor elkezdett esni az eső, latyaktengerré változtatva ezzel a várost. Örömmel jelentem, hogy a svédek sem tökéletesek: a járdának kb 10 százaléka lett letakarítva (ezt a számot otthon még falun is simán lenyomjuk) és emiatt rohadt nehéz volt ott közlekedni. Az anyukák a babakocsikkal az úton mentek... Az bezzeg szép tiszta volt...

Még öt nap hátravan... Öt nap és láthatok mindenkit... Hugicát, nővérkéket, uncsihugikat, anyut, aput, nagyszülőket, bestie-t, kiskutyámat, szobámat, házamat, városomat, országomat. Meg a Mockingjay-t végre, hugicával. Az emberek körülöttem magyarul fognak beszélni, az utcaneveket megértem, ahogy az időjárást is... Sosem becsültem meg eléggé a napsütést, mostantól, esküszöm, meg fogom! Ohh drága édes Túró Rudi, jövök haza! Viszonylag kis vágyaim vannak erre a Karácsonyra... Akárhányszor bárki megkérdezte, mit szeretnék, csak ez jutott eszembe, hogy: hazamenni! De még öt nap hátravan...

Nem mintha itt olyan szörnyű lenne a helyzet... Azon kívül, hogy esik az eső, igazából csak szépek vannak. Feldíszítettük a (műanyag) karifát itthon, hostanyuval, meg kiscsajokkal...

A városközpont is ki van világítva...

Itt a külvárosban pedig ez a furcsaság jellemző:

Vi ses på lördag!

Strimla, smula, finhacka...

Szembesültem életem legnagyobb átverésével... Nem hiszem, hogy valaha túlteszem magam rajta... Íme:

Ezen kívül minden okés, hiszen 2 hét múlva otthon vagyok! Már nagyon készülünk itt is a Karácsonyra, előző héten sütöttünk Lussekatt-ot, tegnap pedig mézeskalácsot is. Mivel hostanyu nem szereti, ezért a mi dolgunk volt a kiscsajokkal. Kemény meló volt... A tésztát már összegyúrtam, mielőtt hazahoztam őket a bölcsiből, így azzal legalább nem volt gondunk, de még így is, a rohangálás két gyerek között, mert valamelyik mindig valami őrültséget csinált... Összefoglalva: könnyen elaludtam este...

Lussekatt

Pepparkaka munkálatok

Mellékesen jegyzem meg, hogy hostanyu imádja, azt mondja, soha ilyen finom mézeskalácsot nem evett... Ennyi...

Amúgy főztem is a héten finomságokat. Új rendszer van, mivel a közeli áruházban csinálnak olyat, hogy összeszednek 4 féle vacsorareceptet és az azokhoz szükséges összes hozzávalót belepakolják egy nagy dobozba és a recepttel együtt eladják a jónépnek. A jó az, hogy mostantól nem nekem kell kitalálni, hogy mit főzzek és miből, és a nyelvet is gyakorlom, mivelhogy a receptek svédül vannak... Eddig működött a dolog, nem égettem le a konyhát és ehető (egyesek szerint nagyon finom) lett a végeredmény. :)

Winter is coming...

Poén, hogy itt vagyok fenn északon, és Magyarországon előbb esik a hó... Hát ezt is elveszitek tőlünk?!

Ettől függetlenül hideg van, 5 fok fölé nem ment a hőmérséklet vagy két hete. Viszont legalább csapadék nincs. Mi van helyette? Köd. De nagyon megtévesztően, reggel napsütésre (a svéd fajtára, amikor legalább be lehet tippelni, hogy hol van a nap) kelünk, de déltől kezdve 10 méterre se lehet előre látni. Proof:

    

Az elmúlt héten nem voltam futni este a nincskedvem-hidegvan-picitbetegvagyok kifogástrió miatt, de ma elmentem és kiderült, hogy a lakosok mással se voltak elfoglalva ezalatt, minthogy a karácsonyi díszítést felpakolják. Gyönyörűen ki van világítva egész Borås, de mivel a telefonom nem működik velem együtt az éjszakai fényképezőmódban ezért kénytelenek lesztek a képzelőerőtökre hagyatkozni. Olyan, mint otthon, csak nincsenek villogó meg mindenszínű fények, csak halványsárgák. Hostanyuval ma raktuk fel a miénket, én is kaptam egy piciséget a szobámba:

Csajszik meg megint betegek, úgyhogy itthon voltak egész héten. Sajnos/szerencsére (nem tudom eldönteni) nagymama ráért úgyhogy többnyire ő van velük, nekem csak néhány órám van reggel. Sajnos, mivel így kicsit haszontalannak érzem magam, és azt sem szeretem, ha ő utasítgat, és ha itt van, a csajok se bírnak annyira, és mindent teljesen máshogy csinál, mint ahogy hostanyu kéri és épphogy makog angolul. Szerencsére, mert így nincs annyi dolgom... De a csajok azért cukik. <3

Random facts: a svéd nők nem viselnek magassarkút, az emberek nem öltöznek színesen vagy furcsán (az amerikaiak csak színesen és furcsán...), a Mikulásvirágot itt Karácsonyvirágnak hívják (Julblomma), aki 30 percnél többet utazik a munkába, az csavargó, a buszon nem lehet készpénzzel fizetni, a legnagyobb celeb az IKEA alapítója, Ingvar Kamprad és végül a legnagyszerűbb: itt is van csokimikulás! (Némelyik részegebb a többinél...)

Nothing but lakes and forests here

Végre eljött a teljes beilleszkedésem ideje, most már egy vagyok közülük!!

Szóval útmutatást kértek tőlem az utcán. Helyinek, svédnek néztek!! Mission acomplished! Az viszonylag hamar kiderült, hogy nem beszélek svédül, de miután ezt a kis döccenőt átugrottuk, simán tudtam neki segíteni. Ennyi.

Három hónap után az egyetlen problémám Svédországgal (azon kívül, hogy nincs kb 1500 km-rel közelebb a Túró Rudikhoz) az, hogy unalmas. Bocsi. Igaz, hogy én egy viszonylag kis városban lakom, amitől nem is várok el sokat, de hogy Göteborg, az ország második legnagyobb városa se legyen izgi egy látogatás után? Unacceptable. Nagyon szép hely, nem vitatom, gyönyörűek a tavak meg az erdők, de az au pair évnek az lenne a lényege, a nyelvtanulás mellett, hogy izgi legyen. Egyenlőre az új emberek, új hely, új nyelv kombó miatt viszonylag izgi, de egy évnél többet nem hiszem, hogy tudnék itt élni. Viszont, ami szép, az nagyon szép.

Meg hát, ha egy au pairnek ez az egyetlen problémája, az igen nagy szó. Például hostapu tegnap hazaállított kettő mozijeggyel, hogy "na tessék, mert jól viselkedtél!"... Hostanyu meg minden második héten hoz valami kis finomságot külön nekem, amikor vásárolni megy. Kiscsajok meg... Natasha tegnap Bogi Anyunak hívott... Asszem befogadott... :)

De amúgy is csak a honvágy beszél belőlem... Kevesebb, mint egy hónap és jövök!

Darkness

Itt is van Hallowe'en. De feleakkora durranás sincs, mint Amerikában... Pl: nem állítják egy héttel később át az órát miatta, nem költik a fél éves fizetésüket a ház felcicomázására, a felnőttek nem is öltöznek be és nem is mennek a gyerekkel csokit gyűjteni. Komolyan az összes kis kölyök felügyelet nélkül rohangált a töksötétben... Mi ez itt?! Valami biztonságos környék?! Otthon ilyet még falun se...

Kiscsajok még mindig cukik, egyre jobban megértjük egymást, mivel már mondatokat is össze tudok rakni angol felhasználása nélkül. Van abban minden, svéd, arab, meg farszi, de angol egy darab se... Anyuka felhatalmazásával már három magyar kaját is főztem nekik, fasírtot (ami, hostanyu állítása szerint 10X jobb, mint a svéd), tanyasi csirkecsuprot és paradicsomos húsgombócot. Mindnek nagy sikere volt a kölyköknél és hostanyunál is. Ennyi... Valamint megvolt az első kocsikázásom is egyedül a kiscsajszikkal. Kicsit halálfélelmem volt előtte, amiben az is szerepet játszott, hogy az út, amin mennem kellett velük, olyan, hogy 110-zel is lehet menni. De semmi gond nem volt. NAILED IT!!

Ezen kívül az időjárás még mindig pocsék. Ugyan most néhány napig lehetett a napban gyönyörködni, de az nyilvánvalóan csak beetetés volt, tegnap óta megint repülnek az esős, ködös, sötét, 8 fokos maximumok... Ez a hangulatomon kívül a futásbeosztásomra is nagy hatással van. Mostmár nem akkor futok, amikor szeretnék, hanem akkor, amikor éppen nincsen arcbacsapós eső... Ugyan hiszek abban, hogy nem vagyunk cukorból, de most gyógyultam ki egy 2 hétig tartó gusztustalan megfázásból és nem vagyok hajlandó kockáztatni. És az erdőben se voltam az óraátállítás óta. Hiába indulok már nagyon korán, fél hatkor (legelső alkalommal 7kor mentem), de már így is olyan, mintha az éjszaka közepén indulnék és éppen elég horrorfilmet és Walking Dead-et láttam már ahhoz, hogy tudjam, nem tanácsos az erőben sötétben világítás nélkül császkálni... Meg az utat se látom, úgyhogy az első fél méteren kitörném a lábam... Mindez oda vezetett, hogy kénytelen vagyok az út mellett, ahol van utcai világítás, a járdán, a civilizáció központjában futni. A francba... Azért annyira nem rossz, mivel kialakítottam egy útvonalat, aminek a közepén a tópartra érek, ott nyújtok picit, aztán onnan vissza. ÉS megint javítottam a kilométerenkénti időmön. 40 másodpercet wazze! Tiszta duracellnyuszi vagyok.
Hostanyu egyébként jófej volt: azért, mert most már sötétben futok, adott nekem egy világítós mellényt. Persze megbeszéltük, nem azért mert félti az életemet, hanem, mert nem akar azon stresszelni, hogy találjon még egy ilyen au pairt... Érthető...

Happily ever after...

Eddigi legmelósabb hetem volt ez. És túléltem! Sőt, mindenki túlélte!

Hétfőn, a szabadnapomon végre összeszedtem a bátorságomat és bementem Göteborgba. Ez egyébként Svédország második legnagyobb városa, de a területe még így is kevesebb, mint a fele Budapestnek. Mint kiderült, Stockholm se jóval nagyobb... De hát ez a legközelebbi nagyváros, aminek van egy rendes plázája, úgyhogy ezt kell szeretni. Szép, de azért nem nagy durranás. 3 órát sétáltam és már most úgy érzem, hogy ismerem, mint a tenyeremet. Londonban vagy New Yorkban még most se mernék térkép nélkül elszabadulni...

 (Opera)

(Ház a hegyben) 

(Göteborg központjának a fele autópálya/autóút... Nem mindig tudok  különbséget tenni...) 

 (Tengerészeti központ)

(Cuki svéd villamos) 

(Legmenőbb bevásárlóutca)

Aztán kedden haza kellett hozni a csajokat az oviból előbb, mert kezdtek betegek lenni. Aztán ez folytatódott, úgyhogy végül nem is mentek már a héten, pénteken pedig már hostanyu is itthon maradt, mert olyan rossz volt a helyzet. Nagyon-nagyon hosszú hét volt ez...

Ennek ellenére azért elmentek az esküvőre szombaton, amit már régen beterveztek, úgyhogy megvolt az első komolyabb bevetésem. A délután volt az enyém, még nekem is kellett este lefektetni őket. Nem lett volna rossz, de így hogy betegek, azért kicsit nehezítettek voltak a körülmények. Benézett a nagypapa meg a nagybácsi is, de igazából mindketten csak hátráltattak, mert csak én vagyok expert szinten betanítva mindenre. :) Az mondjuk jól esett, amikor nagybácsi megdicsért, hogy milyen szuper vagyok. Hát na.. Talán ellenkeznem kellett volna vele...?! Végül is minden jól ment, nem volt bömbölés, nem haltak éhen, bevették a gyógyszert és végigaludták az éjszakát... 

Aztán még a ma reggel is az enyém volt, hogy a szülők alhassanak sokáig. Egy dologra viszont nagyon büszke vagyok: Izabella hozzávágott egy csomó duplót Natashához, akinek fájt és bömbölt, erre odamentem felvettem I-t, kivittem a konyhába, leültettem a székre és belemontam az arcába, nem kiabálva, de határozottan, hogy nem szabad, meg fáj neki, meg addig nem kel fel innen amíg bocsánatot nem kér, és meg nem puszilja. Visszamentem N-hez, felvettem, babusgattam, kivittem a konyhába. I bömbölt. Odamentem, elismételtem. Amelyik szavakat tudtam svédül vagy arabul, azt behelyettesítettem, de a nagy részét angolul mondtam és közben mutogattam N fejére. Mikor negyedszerre mentem oda, megértette, bocsánatot kért és megpuszilta. 

AND WE LIVED HAPPILY EVER AFTER!!!

Surprise!

Pont amikor már azt hittem, hogy vége van életem legmagányosabb szülinapjának, akkor lepődtem meg igazán. Csak üldögéltem nyugodtan a szobámban, cseverészve a Skype-on, aztán egyik pillanatról a másikra megjelentek a hostszüleim az ablakban tortával, pezsgővel, tűzijátékkal, happy birthday-t énekelve. Kicsit leestem a székről a meglepettségtől. Aztán bejöttek, megölelgettek, megpuszilgattak, kaptam virágot meg pénzt és megettük a tortámat (ami egyébként valami svéd különlegesség volt).

Aztán apuka elment kebabért, majd együtt leültünk filmet nézni. Összességében nem volt olyan szörnyű ez a szülinap... :)

Home Alone

Az előző hétvégén itthon lettem hagyva, a család elment Nyköping-be a nagyszülőkhöz. Azért annyira nem voltam szomorú miatta, gyorsan összeszerveztem egy talit az egyik göteborgi au pair lánnyal, aki gyakran jár ide Borås-ba. Jól sikerült, aranyos volt, végre van egy barátom!! Jippí! Ő egyébként cserediák volt itt, úgyhogy ismeri a helyet, körbe is vitt a legfontosabb helyeken. Gyakorlatilag megmutatta az egyetemet, meg a partyhelyeket. Ahova egyedül nyilván nem fogok elmenni, de azért jó tudni, hogy itt is van élet...

Aztán s héten nem sok történt, megy a meló, stb. Persze viszonylag sok szabadidőm van, úgyhogy rá vagyok kényszerítve az új sorozatok felfedezésére, mivel a kedvencek csak heti egyszer jönnek. Uhhh... Nem is tudom, hol kezdjem... Hát mivel eléggé kedvelem az állítólagos új Jennifer Lawrence-t, gondoltam belenézek az The Secret Life of the American Teenager-be... Óhhmájgád... Annyira rossz, hogy nem tudom szavakba önteni. Shailene még elmegy, bár a szöveg, ami a szájába van adva tiszta röhej, a többi szereplő pedig egytől-egyig erőltetett és hiteltelen. A storyline és a reakciók pedig csak simán nevetségesek. A 2. epizódig bírtam. Az Undateable egy szinttel kevésbé rossz, bár az erőltetettség itt is megjelenik, de azért elkacarásztam néhányszor. A 13. epizódig bírtam. Aztán belekukkantottam az Egy call-girl titkos naplója-ba, aminek az első epizódját se bírtam végignézni. Annyira szörnyű a főszereplő, hogy semmi más nem jött át miatta. Sorry. Aztán volt még a Don't trust the B, amit csak Krysten Ritter miatt akartam látni. Ő nem volt rossz, de kb minden más igen. Az évadot végignéztem, de nem várom a következőt.
Az "új" felfedezettjeim közül csak kettő keltette fel az érdeklődésemet, az egyik az About a boy (<3 David Walton <3), aminek az új részéért még egy hetet kell várni, a másik pedig a Breaking Bad. Jó tudom, hogy csak nekem új, nem kell beszólni. 3. évadot kezdem, ne mondjátok el a végét!!!
Ennyit az újakról. A régiek közül viszonylag kevés indított rosszul Szeptemberben. Grey's Anatomy még mindig jó, Mindy is hilarious, Revenge izgi, New Girl nem rossz (csak kevés a Schmidt), Big Bang se (bár szinte csak Raj poénjain lehet már röhögni, Penny haja meg szörnyű), Once upon viszont véglegesen elkaszált nálam, eddig kitartottam, de most már olyan unalmas, hogy az hihetetlen... Jennifer Morrison pedig az egyik legszörnyűbb színésznő valaha. Parenthood is gyenge, de Dax Shepherd kedvéért még megnézek, 1-2 részt. A Modern Family viszont kifejezetten javult az előző évadhoz képest. Amúgy MIKOR LESZ MÁR WALKING DEAD?!?!?!

Ha pedig nem nézek éppen valamit, akkor ezekkel a kis nyomingerekkel töltöm az időt: <3 <3 <3

Csak áll egy helyben és röhög...:

A másik meg részeg...:

Ja meg amúgy szülinapom is van, amit a gugli is tud!

Mindenkinek köszönöm a jókívánságokat, a kedvencem a családomtól kapott képeslap. Sok időt tölthettek a tökéletes lap keresésével...