Hostanyám még mindig nagyon aranyos, folyamatosan kérdez, hogy kell-e valami, meg, hogy hogy érzem magam, stb... Közben meg folyton bocsánatot kér, hogy nincs ideje eleget beszélgetni velem... Így is 2X annyit törődik velem, mint az amerikai vagy az angliai család (nem mintha egy napon lehetne említeni azt a kettőt...).
Csajszik is jófejek, sok a meló velük, de meghálálják bőven. Szerencsére otthon, az uncsihúgokkal gyúrtam eleget a nehéz helyzetekre... :) Köszi csajok! Most már játszóterezni is voltunk együtt, imádták. Nagyon-nagyon-nagyon bírom bennük, hogy amikor főzök nekik legalább megkóstolják, mielőtt eldöntik, hogy ízlik vagy sem... Eddig mindig az előbbi történt szerencsére. Kétszer főztem nekik, egyszer bolognait egyszer pedig halat és úgy falták fel, mint akik sosem ettek. Sőt még a nagymama is megdicsérte!
A város is gyönyörű! Mondjuk nem egy New York, de megteszi... A belvárosban ma voltam először és hát nem rossz... A Viskan folyó szeli ketté és varázsolja gyönyörűvé. Az idő még mindig csodás, simán rövidnacis idő lenne. Már ha hoztam volna magammal rövidnacit... -_-"
(Pinokkió jelenlétének miértje még vitatott)
(Törzshelyem...)
Voltam futni, már kétszer is, benn az erdőben és nem tudom miért, valószínűleg a sok oxigén miatt 3 perccel gyorsabban futom a kilométert... Pedig azért van benne egy-két fincsi emelkedő, a Runtastic szerint 78 méteres a szintváltozás. Ennyire csúnya helyen kell futnom:
És már a hivatásomat is gyakoroltam, tegnap este, amikor anyuka úgy jött haza, hogy tiszta rosszul volt a nyakfájása miatt. Én meg voltam olyan rendes, hogy felajánlottam, hogy megmasszírozom. Oda meg vissza volt a gyönyörűségtől (én meg a pluszpénztől), azt mondta, nagyon jól esett neki, és, hogy fél, hogy mi lesz, amikor a szomszédok ezt megtudják... :) Meg egy csomó mindenről beszélgettünk közben, családról, életútról, stb. Többek között arról is, hogy "Mennyire nagy segítség neki, hogy itt vagyok. Hogy full bizalommal hagy minket itthon minden reggel, mert látja rajtam, hogy mennyire kedves és megbízható vagyok és, hogy a csajszik mennyire szeretnek máris. Hogy neki milyen jó, hogy egyáltalán nem kell aggódnia az itthoni dolgokkal kapcsolatban. És meg is köszönte jópárszor..." Azóta kész vagyok idegileg... Nem viselem jól, amikor az arcomba fényeznek.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése