Az első az időjárás. Amiről mindenki beszélt, amikor megemlítettem a terveimet... Na akkor most mindenki jól kopjon le! Mióta itt vagyok, folyamatosan süt a nap és meleg van! Egy esőcseppet se láttam még! Ti, akik miatt a sok meleg ruhát és nulla ujjatlant hoztam ide, szégyelljétek össze magatokat!
Második a hal. Na az tényleg igaz. Reggel, délben, este. De nagyon fincsi.
Harmadik a nyelv: ÚRISTEN EGY SZÓT SE ÉRTEK!! Semmi pánik....
+ mindenhonnan azt hallom, hogy ejj milyen jól beszél mindenki Svédországban angolul, hááát... Maradjunk annyiban, hogy ha lassan mondom, megértik...(Legalábbis akikkel eddig találkoztam...)
Ennyit az általánosságról, most pedig az au pair életről. Már most szerelmes vagyok az én kiscsajaimba! A nő előre felkészített, hogy az egyikőjük, Natasha nagyon nehezen barátkozó típus, az előző lánynak egy hónapig a közelébe se ment, úgyhogy ne aggódjak, ha ez lesz, nem az én hibám. Hát nekem az 3. közös percünkben fogta a kezemet... Két óra múlva pedig már a puszi, az ölelés és a "Bogíííí" is megvolt... Varázsdada volnék?! Anyuka csak nézett...
Izabella könnyebb eset, bár néha elkezd iszonyatosan vonyítani, amit nem nagyon tudok még kikapcsolni. Viszont ízlik neki a krumplipürém, úgyhogy a barátom. :)
(Haha, véletlen kicsit selfie lett belőle...)
Egyébként eléggé vicces a közöttünk lévő kommunikáció, mivel ők angolul nem tudnak, én meg ugye svédül... Azért egy-két utasítást elmakogok svédül, azon kívül folyamatosan magyarázok angolul (mivel anyuka azt mondta nyugodtan), aztán vagy megértik, vagy csak az nyugtatja meg őket, hogy beszélek hozzájuk, azt nem tudom...
Ma már egyedül hoztam el őket a bölcsiből, főztem nekik, holnap pedig anyuka korán elmegy, úgyhogy egyedül nyomom a reggeli műszakot. Érdekes lesz az tuti... Hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése