Már februárban, mikor megérkeztem amcsiból, már akkor tudtam, hogy menni akarok tovább. Azóta dolgoztam, tanultam svédül, barátkoztam, családoztam és most pedig egy hét múlva repülök. "Miért Svédország?" Miért ne? Az igazság az, hogy ehhez szűkült le a kör. Tudtam, hogy Európa kell, tudtam, hogy északra, hidegebbre, szimpi emberek közé és hogy új nyelvet akarok tanulni. Ezen a ponton maradt benn svéden kívül talán még Dánia meg Norvégia. (Mivel egy csomó ismerősöm már hollandban van, az nem lett volna annyira menő... :D) Aztán svédhez találtam tanfolyamot. Nagyjából ennyi.
Au pair leszek megint, az már eddig is bejött, úgy ahogy. Most, hogy volt jó meg rossz tapasztalatom is, könnyebb tudni, hogy mit akarok. Borås nevű városkába megyek 2 éves ikerlánykákhoz, fogorvos anyukához és arcsebész apukához.
Sok dolgot akarok másképp csinálni. Nem fogok tervezni például, hogy hova akarok eljutni, a múltkor se jött össze, és ettől csak még összetörtebbnek éreztem magam. Annak fogok örülni, ami van.
De persze most is kommentálni fogom ilyen formában az eseményeket, mert miért ne? Úgyhogy: give a big applause foooooor BOGCI!
Ja és ha majd tudok annyira, svédül fogok címezni.... Majd egyszer... ;)
Hajrá!!!!
VálaszTörlés