The true hungarian

10 hónapi nyaggatás, kérlelés, könyörgés után végre beadtam a derekam és bevállaltam, hogy megörvendeztetem a családot a várva várt gulyáslevessel. Nekem ugyan nincs a kedvenceim között, de meg lettem fenyegetve, hogy amíg nem készítem el, nem engednek haza. És hát terveim meg már vannak, szóval muszáj volt... SPOILER ALERT: Jól sikerült!

A család apraja-nagyja összegyűlt, hogy tanúi legyenek bukásomnak, merthogy még sose csináltam gulyást... Viszont kitaláltam, hogy ellensúlyozásnak sütök egy Rákóczi túróst is, ami már megy kisujjból. Aztán valahogy még hozzácsapódott egy Hortobágyi húsos palacsinta is... Egy szó, mint száz: 5 és fél órát álltam a konyhában... Nem véletlen, hogy nem csinálom gyakrabban. Este 8ra lett beütemezve a vacsora (tökéletes időpont egy 'könnyed' gulyásleveshez), hostcsaládon kívül az összes nagyszülő és egy unokatesó is itt volt. 2 heti tervezés, verejték és könny után szinte el se hittem, hogy kész volt. És jobb lett, mint amilyenre számítottam. A kis lúzer arabok, perzsák és svédek pedig egyik ámulatból a másikba estek. Mondjuk tényleg jó lett... :D