Itt is van Hallowe'en. De feleakkora durranás sincs, mint Amerikában... Pl: nem állítják egy héttel később át az órát miatta, nem költik a fél éves fizetésüket a ház felcicomázására, a felnőttek nem is öltöznek be és nem is mennek a gyerekkel csokit gyűjteni. Komolyan az összes kis kölyök felügyelet nélkül rohangált a töksötétben... Mi ez itt?! Valami biztonságos környék?! Otthon ilyet még falun se...
Kiscsajok még mindig cukik, egyre jobban megértjük egymást, mivel már mondatokat is össze tudok rakni angol felhasználása nélkül. Van abban minden, svéd, arab, meg farszi, de angol egy darab se... Anyuka felhatalmazásával már három magyar kaját is főztem nekik, fasírtot (ami, hostanyu állítása szerint 10X jobb, mint a svéd), tanyasi csirkecsuprot és paradicsomos húsgombócot. Mindnek nagy sikere volt a kölyköknél és hostanyunál is. Ennyi... Valamint megvolt az első kocsikázásom is egyedül a kiscsajszikkal. Kicsit halálfélelmem volt előtte, amiben az is szerepet játszott, hogy az út, amin mennem kellett velük, olyan, hogy 110-zel is lehet menni. De semmi gond nem volt. NAILED IT!!
Ezen kívül az időjárás még mindig pocsék. Ugyan most néhány napig lehetett a napban gyönyörködni, de az nyilvánvalóan csak beetetés volt, tegnap óta megint repülnek az esős, ködös, sötét, 8 fokos maximumok... Ez a hangulatomon kívül a futásbeosztásomra is nagy hatással van. Mostmár nem akkor futok, amikor szeretnék, hanem akkor, amikor éppen nincsen arcbacsapós eső... Ugyan hiszek abban, hogy nem vagyunk cukorból, de most gyógyultam ki egy 2 hétig tartó gusztustalan megfázásból és nem vagyok hajlandó kockáztatni. És az erdőben se voltam az óraátállítás óta. Hiába indulok már nagyon korán, fél hatkor (legelső alkalommal 7kor mentem), de már így is olyan, mintha az éjszaka közepén indulnék és éppen elég horrorfilmet és Walking Dead-et láttam már ahhoz, hogy tudjam, nem tanácsos az erőben sötétben világítás nélkül császkálni... Meg az utat se látom, úgyhogy az első fél méteren kitörném a lábam... Mindez oda vezetett, hogy kénytelen vagyok az út mellett, ahol van utcai világítás, a járdán, a civilizáció központjában futni. A francba... Azért annyira nem rossz, mivel kialakítottam egy útvonalat, aminek a közepén a tópartra érek, ott nyújtok picit, aztán onnan vissza. ÉS megint javítottam a kilométerenkénti időmön. 40 másodpercet wazze! Tiszta duracellnyuszi vagyok.
Hostanyu egyébként jófej volt: azért, mert most már sötétben futok, adott nekem egy világítós mellényt. Persze megbeszéltük, nem azért mert félti az életemet, hanem, mert nem akar azon stresszelni, hogy találjon még egy ilyen au pairt... Érthető...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése