A pinch of consistency...

Eddig abban a hitben éltem, hogy csak az ostoba és/vagy hozzá nem értő szülők vesznek magukhoz au pairt. Úgy tűnik, (lekopogom) tévedtem... Attól függetlenül, hogy mint emberek is szimpatikusak ezek a szülők, néha meglepően jól kezelnek helyzeteket. Angliában csak nem értek rá vagy nem volt energiájuk a gyerekneveléssel foglalkozni, az amerikaiak csak simán hülyék voltak, de ezek... Szeretettel, figyelemmel és egy csipetnyi következetességgel nagy dolgokat el tudnak érni. Kábé úgy, ahogy én is tenném. Ilyet viszonylag ritkán lát az ember... Pláne au pair...

Valószínűleg ennek a következetességnek az eredménye az, hogy hiába ikrek és nem diagnosztizált hiperaktívak, ettől függetlenül kezelhetőek. Vagyis, életben tudom tartani őket... :)

Az egyetlen nagyon irritáló dolog velük kapcsolatban az, hogy ha az egyik kap valamit (akár egy zsepit), az egyből a másiknak is kell... Viszont sikerült ellenük fordítanom ezt! Ha az egyik nem akar megcsinálni valamit (pl felvenni a cipőt), akkor a másikkal megcsináltatom és utána simán megy az elsővel is... Háhá! Én győzök!! HÁHÁHÁHÁÁÁÁ!