Még öt nap hátravan... Öt nap és láthatok mindenkit... Hugicát, nővérkéket, uncsihugikat, anyut, aput, nagyszülőket, bestie-t, kiskutyámat, szobámat, házamat, városomat, országomat. Meg a Mockingjay-t végre, hugicával. Az emberek körülöttem magyarul fognak beszélni, az utcaneveket megértem, ahogy az időjárást is... Sosem becsültem meg eléggé a napsütést, mostantól, esküszöm, meg fogom! Ohh drága édes Túró Rudi, jövök haza! Viszonylag kis vágyaim vannak erre a Karácsonyra... Akárhányszor bárki megkérdezte, mit szeretnék, csak ez jutott eszembe, hogy: hazamenni! De még öt nap hátravan...
Nem mintha itt olyan szörnyű lenne a helyzet... Azon kívül, hogy esik az eső, igazából csak szépek vannak. Feldíszítettük a (műanyag) karifát itthon, hostanyuval, meg kiscsajokkal...
A városközpont is ki van világítva...
Itt a külvárosban pedig ez a furcsaság jellemző:
Vi ses på lördag!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése