God Jul

Ez egy teljesen nyugis, laza hétnek ígérkezett. Itthon volt minden kocsi, hogy azzal hordjam a csajokat és még a takarítónő is be volt ígérve, úgyhogy takarítanom se kellett. Milyen jó kis pihi lesz az utsó hetemen- gondoltam én... Aztán betegek lettek...

Az elméletem az, hogy megtudták, hogy nem leszek itt két hétig és arra gondoltak, hogy együtt kéne töltenünk még egy kis időt előtte... Kicsi köhögés meg nyafogás és mindenki jól át lesz verve... Bejött. Így az elmúlt néhány napban mást se csináltam, mint őket babusgattam, úgyhogy hozom nektek haza a fincsi egzotikus svéd bacikat, ki tudja, mit tesz majd veletek!

Beteg babák

Aztán Wizzair picit feldobta a dolgot azzal, hogy másik reptérre rakta át a felszállást, szinte az utsó pillanatban, így az odajutást teljesen újra kellett tervezni... Az egyetlen szerencséjük az, hogy ez a reptér sokkal közelebb van hozzám. :)

Összefoglalva: HOLNAP JÖVÖK!! És Boldog Karácsonyt...

All I want for Christmas

Leesett az első hó! Gyönyörű, varázslatos, ünnepi hangulat volt egészen délutánig, amikor elkezdett esni az eső, latyaktengerré változtatva ezzel a várost. Örömmel jelentem, hogy a svédek sem tökéletesek: a járdának kb 10 százaléka lett letakarítva (ezt a számot otthon még falun is simán lenyomjuk) és emiatt rohadt nehéz volt ott közlekedni. Az anyukák a babakocsikkal az úton mentek... Az bezzeg szép tiszta volt...

Még öt nap hátravan... Öt nap és láthatok mindenkit... Hugicát, nővérkéket, uncsihugikat, anyut, aput, nagyszülőket, bestie-t, kiskutyámat, szobámat, házamat, városomat, országomat. Meg a Mockingjay-t végre, hugicával. Az emberek körülöttem magyarul fognak beszélni, az utcaneveket megértem, ahogy az időjárást is... Sosem becsültem meg eléggé a napsütést, mostantól, esküszöm, meg fogom! Ohh drága édes Túró Rudi, jövök haza! Viszonylag kis vágyaim vannak erre a Karácsonyra... Akárhányszor bárki megkérdezte, mit szeretnék, csak ez jutott eszembe, hogy: hazamenni! De még öt nap hátravan...

Nem mintha itt olyan szörnyű lenne a helyzet... Azon kívül, hogy esik az eső, igazából csak szépek vannak. Feldíszítettük a (műanyag) karifát itthon, hostanyuval, meg kiscsajokkal...

A városközpont is ki van világítva...

Itt a külvárosban pedig ez a furcsaság jellemző:

Vi ses på lördag!

Strimla, smula, finhacka...

Szembesültem életem legnagyobb átverésével... Nem hiszem, hogy valaha túlteszem magam rajta... Íme:

Ezen kívül minden okés, hiszen 2 hét múlva otthon vagyok! Már nagyon készülünk itt is a Karácsonyra, előző héten sütöttünk Lussekatt-ot, tegnap pedig mézeskalácsot is. Mivel hostanyu nem szereti, ezért a mi dolgunk volt a kiscsajokkal. Kemény meló volt... A tésztát már összegyúrtam, mielőtt hazahoztam őket a bölcsiből, így azzal legalább nem volt gondunk, de még így is, a rohangálás két gyerek között, mert valamelyik mindig valami őrültséget csinált... Összefoglalva: könnyen elaludtam este...

Lussekatt

Pepparkaka munkálatok

Mellékesen jegyzem meg, hogy hostanyu imádja, azt mondja, soha ilyen finom mézeskalácsot nem evett... Ennyi...

Amúgy főztem is a héten finomságokat. Új rendszer van, mivel a közeli áruházban csinálnak olyat, hogy összeszednek 4 féle vacsorareceptet és az azokhoz szükséges összes hozzávalót belepakolják egy nagy dobozba és a recepttel együtt eladják a jónépnek. A jó az, hogy mostantól nem nekem kell kitalálni, hogy mit főzzek és miből, és a nyelvet is gyakorlom, mivelhogy a receptek svédül vannak... Eddig működött a dolog, nem égettem le a konyhát és ehető (egyesek szerint nagyon finom) lett a végeredmény. :)