Where everybody knows me

Na úgy tűnik a végén még itt is elkezd tavaszodni... Kapom otthonról a virágba borult képeket, én meg egyenlőre csak egy svéd nárciszt tudok felmutatni... Még rügy sincs a fákon... Pedig az idő gyönyörű már másfél hete, nem tudom, mi kell még a növényeknek...

Azt elfelejtettem írni eddig, hogy átmentem azon a bizonyos vizsgán, úgyhogy mikor visszaérkeztem áprilisban, akkor egyből a következő szinten kezdtem. Na ez jelentett új tanárt, új elvárást, új osztálytársakat. Bár hárman jöttek a régiből de egyikkel se voltam BFF, szóval nem sokat számítottak... És az volt nekem beígérve, hogy itt mindenki fiatalabb, jobbfejebb, ehhez képest tökre nem... Európai konkrétan 4 van rajtam kívül a 30 fős osztályban, tele van idősebbekkel, és afrikai nőkkel,akiknek nagyon úgy tűnik, hogy nagy problémájuk van velem... Komolyan, rengeteggel találkoztam már itt a suliban, és összesen 1 volt hozzám kedves... WTF? Az afrikai fiúk jófejek, az ázsiaiakkal sincs probléma, de ellenük biztos tettem valamit... Na velük se leszek BFF. De hogy fogom túlélni? Szóval 2 hete járok ebbe az osztályba eddig sikerült, kb 3 beszélgetős barit és 3 sziázós barit szerezni... Disappointed... Egyik nap fenn jártam a régi osztályomnál, ahol a belépésemkor már 10 ember üdvözölt... :( Picit visszavágyok oda, ahol mindenki ismer...

Viszont megvolt az első klubbozós party Cathyvel, ami nagyon jól sikerült, de vannak beszólnivalóim. Első probléma: nem lehet a hipermarketben alkoholt kapni, kénytelen voltam mindent a helyen megvenni, ami kész lopás volt... 2: az igazi bulizás nem kezdődött el fél12 előtt, viszont fél 2kor már mindenki állt sorba a kabátjáért kifele menet.... Ejnye emberek... Ennyi idő alatt be se melegedtem... 3: Annak reményében, hogy egy koktél elég lesz s bulihanglathoz, Long Island Ice Tea-t kértem (ez elég szokott lenni), de a magas alkoholtartalom miatt ezt nem készíthetik el... Pont ez benne a lényeg!! Viszont a hangulat jó volt, az emberek jófejek voltak, a zene jó volt és óránként volt buszom hazafelé. Engem könnyű boldoggá tenni :)

De a hét történése mégse ez, hanem hogy találtam egy kosárcsapatot!! FYI 7 évig kosaraztam és azóta is minden nap gondolok rá... Kedd esténként a Borås-i egyetem hallgatói lemennek sportolni egy tornaterembe és mindenkit szívesen várnak. És mentünk. Nem is emlékszem mikor kosaraztam ilyen jót utoljára. És minden héten fogok mostantól! Lehet hogy haza se megyek...??