A 2014-es évvel együtt a hazai vakációm is véget ért. Kezdhetem újra a svéd életet.
A hazaút tűrhető volt. A repülőn angliai magyar au pair BFF-em volt a stewardess, így seperc alatt kiemelt a pórnép közül és VIP-vá tett engem. Így sokkal elviselhetőbb lett a repülés. Köszi! <3 Cserébe viszont a visszaút volt szörnyű, nem csak a szomiság miatt, hanem mert 10 percenként belementünk egy légörvénybe, amitől teljesen filmes-szintesikítozós hanglat uralkodott a gépen. Nem pánikoltam, úgy voltam vele, hogy ha meg kell halni, akkor jobb most, még a túró rudi mámorban, mint mondjuk, amikor hazafele tartok...
Otthon nagyon jó volt. Láttam mindenkit, akit kellett, de sajnos senkit sem eleget. A legjobb reakciót unokahugiktól kaptam, akik sikítozva rohantak a karjaimba. És máris hiányoznak megint.
Honvágy még nincs, de a következő pár hétben még biztos bejgli fog csörgedezni az ereimben, majd meglátjuk azután...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése