Winter is coming...

Poén, hogy itt vagyok fenn északon, és Magyarországon előbb esik a hó... Hát ezt is elveszitek tőlünk?!

Ettől függetlenül hideg van, 5 fok fölé nem ment a hőmérséklet vagy két hete. Viszont legalább csapadék nincs. Mi van helyette? Köd. De nagyon megtévesztően, reggel napsütésre (a svéd fajtára, amikor legalább be lehet tippelni, hogy hol van a nap) kelünk, de déltől kezdve 10 méterre se lehet előre látni. Proof:

    

Az elmúlt héten nem voltam futni este a nincskedvem-hidegvan-picitbetegvagyok kifogástrió miatt, de ma elmentem és kiderült, hogy a lakosok mással se voltak elfoglalva ezalatt, minthogy a karácsonyi díszítést felpakolják. Gyönyörűen ki van világítva egész Borås, de mivel a telefonom nem működik velem együtt az éjszakai fényképezőmódban ezért kénytelenek lesztek a képzelőerőtökre hagyatkozni. Olyan, mint otthon, csak nincsenek villogó meg mindenszínű fények, csak halványsárgák. Hostanyuval ma raktuk fel a miénket, én is kaptam egy piciséget a szobámba:

Csajszik meg megint betegek, úgyhogy itthon voltak egész héten. Sajnos/szerencsére (nem tudom eldönteni) nagymama ráért úgyhogy többnyire ő van velük, nekem csak néhány órám van reggel. Sajnos, mivel így kicsit haszontalannak érzem magam, és azt sem szeretem, ha ő utasítgat, és ha itt van, a csajok se bírnak annyira, és mindent teljesen máshogy csinál, mint ahogy hostanyu kéri és épphogy makog angolul. Szerencsére, mert így nincs annyi dolgom... De a csajok azért cukik. <3

Random facts: a svéd nők nem viselnek magassarkút, az emberek nem öltöznek színesen vagy furcsán (az amerikaiak csak színesen és furcsán...), a Mikulásvirágot itt Karácsonyvirágnak hívják (Julblomma), aki 30 percnél többet utazik a munkába, az csavargó, a buszon nem lehet készpénzzel fizetni, a legnagyobb celeb az IKEA alapítója, Ingvar Kamprad és végül a legnagyszerűbb: itt is van csokimikulás! (Némelyik részegebb a többinél...)

Nothing but lakes and forests here

Végre eljött a teljes beilleszkedésem ideje, most már egy vagyok közülük!!

Szóval útmutatást kértek tőlem az utcán. Helyinek, svédnek néztek!! Mission acomplished! Az viszonylag hamar kiderült, hogy nem beszélek svédül, de miután ezt a kis döccenőt átugrottuk, simán tudtam neki segíteni. Ennyi.

Három hónap után az egyetlen problémám Svédországgal (azon kívül, hogy nincs kb 1500 km-rel közelebb a Túró Rudikhoz) az, hogy unalmas. Bocsi. Igaz, hogy én egy viszonylag kis városban lakom, amitől nem is várok el sokat, de hogy Göteborg, az ország második legnagyobb városa se legyen izgi egy látogatás után? Unacceptable. Nagyon szép hely, nem vitatom, gyönyörűek a tavak meg az erdők, de az au pair évnek az lenne a lényege, a nyelvtanulás mellett, hogy izgi legyen. Egyenlőre az új emberek, új hely, új nyelv kombó miatt viszonylag izgi, de egy évnél többet nem hiszem, hogy tudnék itt élni. Viszont, ami szép, az nagyon szép.

Meg hát, ha egy au pairnek ez az egyetlen problémája, az igen nagy szó. Például hostapu tegnap hazaállított kettő mozijeggyel, hogy "na tessék, mert jól viselkedtél!"... Hostanyu meg minden második héten hoz valami kis finomságot külön nekem, amikor vásárolni megy. Kiscsajok meg... Natasha tegnap Bogi Anyunak hívott... Asszem befogadott... :)

De amúgy is csak a honvágy beszél belőlem... Kevesebb, mint egy hónap és jövök!

Darkness

Itt is van Hallowe'en. De feleakkora durranás sincs, mint Amerikában... Pl: nem állítják egy héttel később át az órát miatta, nem költik a fél éves fizetésüket a ház felcicomázására, a felnőttek nem is öltöznek be és nem is mennek a gyerekkel csokit gyűjteni. Komolyan az összes kis kölyök felügyelet nélkül rohangált a töksötétben... Mi ez itt?! Valami biztonságos környék?! Otthon ilyet még falun se...

Kiscsajok még mindig cukik, egyre jobban megértjük egymást, mivel már mondatokat is össze tudok rakni angol felhasználása nélkül. Van abban minden, svéd, arab, meg farszi, de angol egy darab se... Anyuka felhatalmazásával már három magyar kaját is főztem nekik, fasírtot (ami, hostanyu állítása szerint 10X jobb, mint a svéd), tanyasi csirkecsuprot és paradicsomos húsgombócot. Mindnek nagy sikere volt a kölyköknél és hostanyunál is. Ennyi... Valamint megvolt az első kocsikázásom is egyedül a kiscsajszikkal. Kicsit halálfélelmem volt előtte, amiben az is szerepet játszott, hogy az út, amin mennem kellett velük, olyan, hogy 110-zel is lehet menni. De semmi gond nem volt. NAILED IT!!

Ezen kívül az időjárás még mindig pocsék. Ugyan most néhány napig lehetett a napban gyönyörködni, de az nyilvánvalóan csak beetetés volt, tegnap óta megint repülnek az esős, ködös, sötét, 8 fokos maximumok... Ez a hangulatomon kívül a futásbeosztásomra is nagy hatással van. Mostmár nem akkor futok, amikor szeretnék, hanem akkor, amikor éppen nincsen arcbacsapós eső... Ugyan hiszek abban, hogy nem vagyunk cukorból, de most gyógyultam ki egy 2 hétig tartó gusztustalan megfázásból és nem vagyok hajlandó kockáztatni. És az erdőben se voltam az óraátállítás óta. Hiába indulok már nagyon korán, fél hatkor (legelső alkalommal 7kor mentem), de már így is olyan, mintha az éjszaka közepén indulnék és éppen elég horrorfilmet és Walking Dead-et láttam már ahhoz, hogy tudjam, nem tanácsos az erőben sötétben világítás nélkül császkálni... Meg az utat se látom, úgyhogy az első fél méteren kitörném a lábam... Mindez oda vezetett, hogy kénytelen vagyok az út mellett, ahol van utcai világítás, a járdán, a civilizáció központjában futni. A francba... Azért annyira nem rossz, mivel kialakítottam egy útvonalat, aminek a közepén a tópartra érek, ott nyújtok picit, aztán onnan vissza. ÉS megint javítottam a kilométerenkénti időmön. 40 másodpercet wazze! Tiszta duracellnyuszi vagyok.
Hostanyu egyébként jófej volt: azért, mert most már sötétben futok, adott nekem egy világítós mellényt. Persze megbeszéltük, nem azért mert félti az életemet, hanem, mert nem akar azon stresszelni, hogy találjon még egy ilyen au pairt... Érthető...