Nem 100 százalékosan igaz, hogy a svédek távolságtartóak. A pénztárosok, eladók, banki ügyintézők mindig kedvesek és segítőkészek. A hostcsalád barátai, ismerősei is mindig rákérdeznek, hogy érzem magam itt. Az óvónők kiemelkedően aranyosak. Ha a lányok velem vannak, mindenki rámköszön az utcán, de az ovi kapuin belül akkor is, ha egyedül vagyok. Utazáskor olyan szerencsére nincsen, mint otthon, hogy idegen néni próbál velem beszélgetni, mikor egyértelmű, hogy zenét hallgatok és kedvem sincs, de ha ismerőst látnak a buszon vagy az utcán, ahhoz mindig odamennek. Ami viszont nagyon zavar, hogy a buszra való felszállásnál ugyanolyan csoportban tolakodós birkák, mint a magyarok... Az angolok bezzeg... Svéd barátom még nincsen, de hiszem, hogy ez nem a távolságtartásnak róható fel, hanem, hogy egyszerűen nincs közös témánk...
Ugyan Karácsonykor sikerült elfeledtetnetek a mák-hiányomat a rengeteg bejglivel meg társaival, de mostanra megint előtört... A magyar barátném, a svéd tanfolyamról felvilágosított, hogy a városban, néhány utcával arrébb van egy lengyel bolt, ahol fellelhető szokott lenni a mák, úgyhogy az egyik szünetben el is vezetett oda. Rengeteg ismerőssel találkoztam, a Kinder tejszelettől kezdve, a Knorr félkész csirkelevesen át a Sós Pufi-ig minden volt, de sajnos mákból csak darálatlan... Darálóm meg nincsen... Nagy depisen visszatértünk a suliba és ott aztán azt is elmondta, hogy egyébként Göteborgban van egy magyar bolt is, ahol esetleg nagyobb esély van darált mákra. Na mondom de szuper, hétvégén úgyis készülök oda, találkozni Annával. Szerencsére nincs is messze a központtól, úgyhogy nagy reménykedéssel telve kerekedtem fel. Ott kb 2 perc alatt kiderült, hogy neki is csak darálatlan van... Nagyon elszomorodtam, elmondtam neki, hogy másfél órát utaztam, meg úgy hiányzik, stb... A végére úgy megsajnált, hogy elkezdett ingyen adogatni nekem finomságokat... 2 tábla Boci csokit,darálatlan mákot (hátha találok darálót valahol), tollakat, stb... Ekkorra már megjött a kedvem és vettem tőle Túró Rudit meg párizsit is. Apukám azt javasolta, menjek vissza minden héten és adjam elő ugyanezt a műsort, hátha mindig megdobál ingyen dolgokkal...
