Eddigi legmelósabb hetem volt ez. És túléltem! Sőt, mindenki túlélte!
Hétfőn, a szabadnapomon végre összeszedtem a bátorságomat és bementem Göteborgba. Ez egyébként Svédország második legnagyobb városa, de a területe még így is kevesebb, mint a fele Budapestnek. Mint kiderült, Stockholm se jóval nagyobb... De hát ez a legközelebbi nagyváros, aminek van egy rendes plázája, úgyhogy ezt kell szeretni. Szép, de azért nem nagy durranás. 3 órát sétáltam és már most úgy érzem, hogy ismerem, mint a tenyeremet. Londonban vagy New Yorkban még most se mernék térkép nélkül elszabadulni...
(Opera)
(Ház a hegyben)
(Göteborg központjának a fele autópálya/autóút... Nem mindig tudok különbséget tenni...)
(Tengerészeti központ)
(Cuki svéd villamos)
(Legmenőbb bevásárlóutca)
Aztán kedden haza kellett hozni a csajokat az oviból előbb, mert kezdtek betegek lenni. Aztán ez folytatódott, úgyhogy végül nem is mentek már a héten, pénteken pedig már hostanyu is itthon maradt, mert olyan rossz volt a helyzet. Nagyon-nagyon hosszú hét volt ez...
Ennek ellenére azért elmentek az esküvőre szombaton, amit már régen beterveztek, úgyhogy megvolt az első komolyabb bevetésem. A délután volt az enyém, még nekem is kellett este lefektetni őket. Nem lett volna rossz, de így hogy betegek, azért kicsit nehezítettek voltak a körülmények. Benézett a nagypapa meg a nagybácsi is, de igazából mindketten csak hátráltattak, mert csak én vagyok expert szinten betanítva mindenre. :) Az mondjuk jól esett, amikor nagybácsi megdicsért, hogy milyen szuper vagyok. Hát na.. Talán ellenkeznem kellett volna vele...?! Végül is minden jól ment, nem volt bömbölés, nem haltak éhen, bevették a gyógyszert és végigaludták az éjszakát...
Aztán még a ma reggel is az enyém volt, hogy a szülők alhassanak sokáig. Egy dologra viszont nagyon büszke vagyok: Izabella hozzávágott egy csomó duplót Natashához, akinek fájt és bömbölt, erre odamentem felvettem I-t, kivittem a konyhába, leültettem a székre és belemontam az arcába, nem kiabálva, de határozottan, hogy nem szabad, meg fáj neki, meg addig nem kel fel innen amíg bocsánatot nem kér, és meg nem puszilja. Visszamentem N-hez, felvettem, babusgattam, kivittem a konyhába. I bömbölt. Odamentem, elismételtem. Amelyik szavakat tudtam svédül vagy arabul, azt behelyettesítettem, de a nagy részét angolul mondtam és közben mutogattam N fejére. Mikor negyedszerre mentem oda, megértette, bocsánatot kért és megpuszilta.
AND WE LIVED HAPPILY EVER AFTER!!!
