Poppy Love

Végre felismerték a bennem rejlő lehetőségeket és átkerültem a nehezebb svéd csoportba. Hát nem gondoltam, hogy egyszer még visszasírom az unalmat és a lassúságot, de lehet hogy ott tartunk... Itt igencsak meg kell küzdenem azért, hogy a középmezőnyben legyek és nehezen megy a tanár megértése is. Viszont, rengeteget fejlődtem már az elmúlt egy hétben és kétszer annyi a korombeli is. Dinamikusabbak az órák, nincs unatkozás és nagyon is rá vagyunk kényszerítve a beszélgetésre. Van egy-két creepy ember, de a többség jófej...

(itteni bestie-vel)

Ezen kívül 2 hattttalmas történés volt a napokban, az egyik, hogy végre valahára (magyar barinőnek hála) darált mákhoz jutottam és el is készítettük tegnap a lányokkal életük első mákos muffinját. Isteni lett! Kicsit volt sikere, 3 db maradt mára... :)

A másik, hogy január eleje óta a vállalhatatlan időjárás/útviszonyok miatt nem voltam futni. Az elmúlt napokban viszont inkább eső esett és meleg is volt végig, úgyhogy a nagy része elolvadt. Aztán tegnap újra nekikezdett, de már annyira frusztrált voltam, hogy a sűrű hóesés sem tarthatott vissza... Hinnye de megérte! Mindenem fáj... :(

(Hó nélküli belvároskám)